Milyen érzés volt, amikor kihirdették? Először sokkoló. Aztán zavarba ejtő. Boldog is. Rögtön utána pánik. Egy perc múlva 250 ember, 40-50 jelölt és választó kollega, tucatnyi nagykövet és miniszterek, államtitkárok előtt majd mondani kell valamit. Nem szeretek és nem is tudok rögtönözni. Az Heimann Zoli műfaja. Nekem össze kell szednem és leírnom a gondolataimat, hogy ne beszéljek sületlenséget. Gyalogolok a kivilágított pódium felé Gere Attiláék, Bock Jóskáék és Heimannék asztala mellett. Kezet nyújtanak, nevetnek. Könnyű nekik. Arra gondolok Borbás Marcsit, aki a pódium előtt borul a nyakamba, megkérem, Ő beszélgessen velem a mikrofon előtt.

Aztán elfelejtem és már a pódium fényében állok Prónay Bencével, Rókusfalvy Palival és Bacsó Andrással, a 16-os év Borászok Borászával. Hatalmas oklevelet, elegáns kis jelvényt tartalmazó dobozt nyomnak a kezembe, közben arra gondolok, milyen jó lenne, ha kész, írott szöveggel érkeztem volna. Ezt már hangosan mondom a mikrofonba. Még jó, hogy András az öt jelölt laudációját ilyen alapos felkészültséggel és ilyen szenvedélyesen mondta el. Én most biztosan nem tudok összeszedetten beszélni. Amikor hónom alatt az óriási képkerettel lefelé ballagok a rivaldafényből, nem is nagyon emlékszem már miről beszéltem. Csak arra, hogy a teremben sok mindenkivel összeölelkeztünk.

Ünnepeltünk, de még éjszaka haza autóztunk Marival. Reggel folytattuk a telepítést a Vörös Parton. Napközben egyszer-egyszer ránéztem a jelvényre meg az oklevélre. Olvasgatom az aláírók neveit. Nem vagyok álszerény – mind megérdemelték volna. Köszönöm.

Pár nappal később Rókusfalvy Pali újabb eseményre hív. A 10 eddigi Borászok borásza tiszteletére lépőkövet, a Bazilika előtti díszburkolatba süllyesztett, vörös gránit lapon, csillagba zárt nevüket avatjuk. Meg az újat, az enyémet. Aki közülük megtehette, személyesen is ott volt. A szemerkélő májusi esőben is kollegák, politikusok nagy csapata vesz részt az eseményen. A beszédek után engem is bebetonoznak a Zrínyi utca 16-os számú kapu előtti díszkövezetbe. Ha valami, ez valóban zavarba ejtő. Az emberek általában nem vehetnek részt a saját emléktáblájuk avatásán. Györgykovács Imi, akinek köve hárommal közelebb van a Bazilikához, fokozza a helyzetet: „Ne haragudj, elfelejtettem koszorút hozni!” Irreális.

A 11 név azonban az ünnepség után is ott csillog a kövezeten a májusi záportól vizesen.

Aztán még azon gondolkozom, mire kell használnom a címet, milyen célom van a díjjal. Aprópénzre nem válthatom. Nem emeljük a boraink árát. Nem mintha a magasabb árak, nem tennének jót a gazdálkodásunknak. A díj tekintélyének fontosabb célokat kell szolgálnia.

A 49+11+3 aláíró név feladatokat adott. A kis saját és a nagyobb országos birtokon egyaránt.

Jásdi I.