A lovasi Séd alatt már a rómaiak is művelték szőlőiket. A 3 hektáros területen feküdt római villagazdaság cserép és faragott kő maradványait minden forgatáskor – tehát úgy negyven évente – felszínre emeli az ekevas.

Kékfrankost telepítettünk idén erre az enyhén Balatonra lejtő, köves, üledékes dűlőre. Elemeztük a helyzetet, a terület adottságait, a környéken mostanában kóstolt vörösborok minőségét meg a piaci keresletet. Végül a gyümölcsös, jó savú, üde Kékfrankos mellett döntöttünk. Ugyanolyan nagyszerű hagyomány, mint az Olaszrizling. Csak jól kell csinálni. Megadni mindent a szőlőben és a pincében ahhoz, hogy sikerüljön.

Heimann Zolival történt egyeztetés után, osztrák oltványok a soproni Molnár Ákostól. Forgatás, földmunka Simon Gézutól Alsóörsről, gépi telepítés a szentantalfai Perééktől, mert Ákos így garantálja a100%-os eredést. Utána azonnal oszlopozás és a vezér-drótok kihúzása. Megvan a programunk a következő három-négy nyárra: kapálás, kötözés, tőkealakítás.

Négy év múlva, reméljük, jöhet az első szüret. Addig is vásárolt szőlővel gyakorlatozunk a pincében. Könnyed, elegáns és illatos Kékfrankos Stockinger hordókban. Kis színbéli változatosság a Csopakihoz! J.