Jásdi István írása a Mandiner hetilapban. A szüreti napok önfeledt derűjét esős, szürke, egyre rövidülő nappalok váltják. Belevesznek a párába a sárgán kopaszodó szőlősorok, a Balaton partjáig is alig látunk el. Ha egyszer-egyszer kisüt a nap, a kék égen mostanában csak elvétve tűnnek fel a menetrendszerű repülőgépek utált, szennyező, de máskor megszokott korom-pára kondenzcsíkjai. A hosszú és…
Az interjút Sámson Gergely készítette Jásdi Istvánnal, és a Mandiner.hu Pincesor portrésorozatában jelent meg. A Jásdi név mára összenőtt Csopakkal, pedig nem mindig élt itt. Hogy lett a budai cégvezetőből csopaki bortermelő? Budai vagyok, a XI. kerületből a XII.-be költöztünk, onnan a II.-ba, ami már majdnem falu volt, úgyhogy logikusan tovább kellett jönnünk Csopakra. Ötvenéves…
Hiába járta be az ember a világot, hiába beszélgetett angolul, németül, franciául vagy olaszul Brüsszelben, Tokióban vagy Milánóban rettentően fontos emberekkel, hiába látta a Veronai Arénában az Aidát, a Scalában a Hamupipőkét és a Comédie-Française-ben a Tartuffe-öt, hiába született Budapesten és dolgozott évekig világvárosokban, ötvenévesen rá kell ébrednie, hogy mindettől itt, a szőlőhegyen nem ér…
Részlet az eszakipart.hu cikkéből: “Gyakorlatilag mi megtartottuk az összes emberünket, dolgoznak a szőlőben ebben a pillanatban is – számolt be Jásdi István, a Jásdi Pince tulajdonosa és vezetője. Volt, akinek haza kellett utaznia, hogy a lakóhelyén lehessen a járvány idején, de mindenki visszajön, mindenkinek megvan a helye nálunk. Persze most alapfizetést tudunk fizetni, de ahhoz…