Alapítva

0

Hektár

0

Szőlőfajta

0

Elfogyasztott bor (dl)

0

A pince maga a XVIII. század végén épült, 1849-től Ranolder János veszprémi püspök családi borgazdaságának központjaként szolgált, és itt alapozták meg a csopaki borok hírnevét. A püspök birtokain válogatták szét először az addig vegyes balatoni fehérszőlőket, a pincében a korabeli országos borászati felügyelő jegyzőkönyve szerint a kor legmagasabb színvonalán folyt a borászati munka. Az itteni borok Bécsben, Pozsonyban, Varsóban és Pesten is igen kedveltek voltak. A filoxéra itt is, mint Európában majd mindenhol, kipusztította a szőlőültetvényeket az 1890-es évektől. A század végétől a telepített új ültetvényeken a XX. sz. elejétől új tulajdonos, Hűvös Salamon borkereskedő gazdálkodott. Vincellérje a kor egyik legkitűnőbb szakembere – Bakonyi István – a vincellérházban élt 6 gyermekével. Itt született a 7. Károly, későbbi neves szőlőnemesítő, a nemzetközi hírű Cserszegi “Atyja”.

Az épület 1998-ban 50 év állami gazdátlanságot követően, csaknem romokban került a Jásdi család tulajdonába.

A klasszicista épületegyüttes és a 40 méter hosszú pince teljes és igényes felújításával egyidejűleg a legkorszerűbb szőlőfeldolgozó és borászati berendezések kerültek telepítésre. A borválogatások ma is hagyományos, kézműves módon készülnek.

A tapasztalatok azt igazolták, hogy a majd 200 éves épületegyüttes méteres falaival, termés-kőből rakott hűvös pincéjével ideális helye a XXI. század borászatának is. Már a működés első eredményei visszaigazolták a tulajdonosok elképzeléseit. A pincének a Balatoni Nemzeti Park a “2000. évben a Balaton-felvidék legszebb pincéje” címet adományozta 2000. szeptemberében.

A ház körül azóta épül a birtok, műveljük a szőlőinket, szüretelünk és érlelünk újabb és újabb évjáratokat…

A szőlőről

Elsősorban persze olaszrizling. Csopakon alacsony és közép-kordonon, rövid csapra metszve csodákat tud. Tud persze későit is 100 gramm maradékcukorral, Botritiszest, vastagot, teltet. Ernyőművelésben vékony kocsmabort, jó savút – fröccshöz, hosszú lépéshez valót. Ez is fontos.

A Chardonnay is szép Csopakon. Főleg a Nagykúton termő. Nemzetközi ízeit felül-írják a helyi ízek. Azért isszuk, hogy biztosak legyünk – Csopakra az olaszrizling való.

A Szürkebarát nagy cukor-gyűjtő. Ha jókor szüreteljük buja, telt ízei nem nyomják el a könnyed savak frissességét.

A Furmint. Itt volt már jóval a filoxéra előtt. Szigetinek hívták. Ha nem lenne az olaszrizling egyedül lenne a legjobb magyar fajta. Ketten házasításban: Ranolder fehér

A Cabernet Franc. Nemcsak azért mert kell egy vörösbor is. A Siralomvágó tetejében majdnem minden évben csodákat tud. Ránézni nem jó. Akkora mint a fekete ribizli. Azt mondják a franciák, hogy aki franc-t termel az nem szőlőt, héjat szüretel.

A birtokról

Összesen 17 hektár. De milyen 17! 2,5 a Siralomvágóban a ház mögött. Egymást fedő rétegekben Triász kori mészkő – márga, dolomit és vörös permi homokkő. Csak kapálni ne kellene soha! Ahol sok a humusz és könnyű dolgozni, ott gabonát kell termelni. Nagy borok csak ilyen nehezen művelhető dűlőkben születnek.

1,5 hektár a vastag vörös homokkőből képződött Lőczedombon. Ha megázik térdig járunk a vörös agyagban, ha kiszárad csak karcolgatja a kapa.

Van még 1,5 hektár az Öreghegy közepében, a Nagykúton, 3 a Benében. Tóth Sanyi barátom szerint minden Bene nevű dűlő – mert több is van az országban- a bencéseké volt a közép-korban. Ők tudták, hova kell szőlőt telepíteni. És még Kishegy, Szerdahelyi dűlő, Kertmög…

Az ültetvények nagyobbik részét magunk telepítettük 10 -11 éve. A többi úgy nevezett „szakcsoportos” – úgy 30-35 esztendősek.

17 hektáron kevesebb mint 1000 mázsát termelünk. Lehet átlagokat számolni. Borban 70%.